Az ipari IoT-projektek gyakran sok adattal indulnak, és kevés döntéssel érnek véget. Az ok az, hogy a „milyen döntést támogat ez az adat?” kérdést a szenzor kiválasztása után teszik fel, nem előtte. Egy motor rezgésjele akkor értékes, ha megmondja a karbantartó csapatnak, mikor érdemes a következő leállást ütemezni. Egy diagram, amely csak az irányítópulton néz ki jól, nem az.
A gyakorlatban három réteget vizsgálunk. A mérési rétegben a szenzor és a mintavételi frekvencia kerül kiválasztásra. A kommunikációs rétegben a környezethez és a késleltetési igényhez illeszkedő protokoll dől el: vezetékes hálózaton gyakran a Modbus, vezeték nélkül az MQTT. A döntési rétegben a küszöbértékek és a riasztási szabályok mellett az dől el, ki kapja az értesítést. Egy rögzített küszöb hamis riasztást okoz, ha a környezeti hőmérséklet változik. A küszöböt a berendezés közelmúltbeli normál működéséhez igazítva általában kevesebb probléma adódik.
Hasonló projektet tervez?
Közösen át tudjuk beszélni, hogyan jelenik meg a cikkben tárgyalt téma az ön termékében.
